Hogyan tegyem magam túl azon, hogy nincs tipikus anya-lánya kapcsolatunk anyukámmal?

Anyukám nem az a tipikus "anya" típus, sosem volt az, sosem éreztem felőle azt a nagy szeretetet amit egy gyereknek kéne, tinédzser koromban se volt meg a tipikus mindent megbeszélünk, tanácsod ad, felnőtt koromban sem lett ez másképp.

Most már unokái is vannak, őket is csak "mutiba" szereti, villogni velük, de ha néha napján náluk is vannak, csak a tv, meg telefon. Nyári szünetben sem nyaralnak náluk, 1x vitték el őket strandra, évente 2-3x alszanak ott. Úgyhogy nagyszülőnek sem tipikus nagyszülő.

Ha megyünk hozzájuk, nemtudom elengedni magam, nem önmagam vagyok. Vannak közös ismerősöseink, kollégáink, mindneki nagyon kedvel engem, ő meg csak fojton a szerinte rossz tulajdonságaimat mondja el rólam, meg hogy én milyen elviselhetetlen vagyok.

Egy cégben dolgozunk, egy ideig a felettesem volt, de most már énis az ő pozícióján vagyok, csak egy teljesen más városban, de ezt is ellenezte, ő már tudta, hogy elő akarnak léptetni, de ahelyett, hogy büszke lett volna rám, azt akarta hogy az egyszerű munkás pozícióba maradjak.

Ha elmegyünk hozzájuk, nincs meg az a tipikus érzésem, hogy otthon vagyok, nem nyúlhatok be csak úgy a hűtőbe és ehetek valamit, mert megszólja, nem csomagol kaját, ha megyünk haza, vannak tyúkjaik, de a tojást kifizetetti velem, vagy vinnék kenyeret kifizetetti(ne értsétek félre, tudom hogy ő is megvette, de egyáltalán nem állnak rosszul anyagilag, hogy rá lenne szorulva, 2 autó, évi 3-4 kirándulás, de én a gyerekemtől képtelen lennék pénzt elvenni)

Nem is tudom mi a kérdés, csak egyszerűen annyira bánt, hogy ő egy nem tipikus anya és nagymama, és nemtudom ezt hogy a tudnám feldolgozni, vagy min kéne változtatni, lehet e egyáltalán.